, 2021/11/12
Felveszed a fényképezőgépet, ráirányítod a témára, és megnyomod az exponálót. Ezzel vagy egy jó fotót készítettél, amelyet tovább akarunk nézegetni, vagy egy rossz fotót, amely nem tartja fenn az érdeklődésünket.
Nehéz lehet megmagyarázni, hogy miért működik egy kép, és miért akarjuk tovább nézegetni, de gyakran a kompozíció miatt. A kompozíció arra utal, hogy a jelenet elemei hol és hogyan vannak elrendezve a képen belül. A meggyőző kompozíciók könnyedén vezetik a néző tekintetét a jeleneten keresztül az érdeklődés középpontja felé, és ott is tartják, míg a gyengébb kompozíciókat nehéz lehet nézni.
Annak érdekében, hogy a fotósok megértsék, mi működik a meggyőző kompozíciókban, íme öt kulcsfontosságú kompozíciós irányelv, amelyek általában erős fényképekhez vezetnek.
A harmadok szabálya
A harmadok szabálya a kompozíciós irányelvek nagypapája, és gyakorlatilag minden felvételnél szerepet játszik - különösen, ha az egy meghatározott, egyetlen érdekes középponttal rendelkezik. Legyen szó portréról, tájképről vagy kandi felvételről, az érdeklődés középpontjának a képet harmadokra osztó vonalak metszéspontjába helyezése nagyszerű módja a kompozíciós egyensúly megteremtésének, ami eleve vonzó.
E vonalak megtalálásához ossza a keretet kilenc páros részre. (Gondoljon a tic-tac-toe rácsra.) A keretet kilenc részre osztó vízszintes és függőleges vonalak nagyszerű helyek a horizontvonalak vagy más, a keretet vizuálisan megosztó elemek elhelyezésére. De e vonalak metszéspontjai különösen jól használhatóak olyan célpontokként, amelyekre a jelenet legfontosabb elemeit - például a portréalany szemét - lehet helyezni.
Vezető vonalak
Ha az objektív tengelye 90 fokban van egy vízszintes vonaltól, például egy kerítéstől vagy faltól, akkor a kerítés vagy a fal vagy tökéletesen laposnak fog tűnni, vagy vízszintesen kettévágja a jelenetet. Ha azonban megváltoztatja a kamera helyzetét, és közelebb kerül a kerítéssel vagy fallal párhuzamosan, a vonal nem vízszintes, hanem átlós lesz. Még jobb, ha egy ilyen vizuális vonal a szélek - különösen a sarkok - felől lép be a képbe, és a szemet az érdekes középpont felé vezeti.
Agyunk különösen kielégítőnek találja az ilyen vezető vonalakat, így ezek a kompozíciók eredendően kellemesek és könnyen nézhetőek. A vonalaknak sem kell tökéletesen egyenesnek lenniük. Bármilyen jelenetelem, amely a kép egyik sarkából lép be a képbe, és a szemet a téma felé irányítja, vezető vonalnak minősül, és ez egy nagyszerű rövidítés a lenyűgöző kompozíciókhoz.
S-görbék a lenyűgöző kompozíciókhoz
A vezető vonal unokatestvére az S-görbe. Ez lehet egy patak, amely egy tájképen keresztül kanyarog, vagy egy árnyék, amely egy portré hátterén áthaladva meghajlik. Ez lehet akár egy pár egyenes vonal is, amelyek kissé eltérő szögben futnak végig a kompozíción. Ha vizuálisan S alakot alkotnak, akkor számítanak - és a szemünk különösen kellemesnek találja őket. Olyan, mintha az S-alakú ív lassan kísérné a nézőt egy gyengéden kanyargó utazáson a képkockán keresztül a legfontosabb dolgok felé.
Ha segítséget szeretnél az S-görbék megtalálásában, próbáld ki a nagylátószögű objektív használatát, amely segít a szélekhez közeli vizuális elemek hajlításában és nyújtásában. Ez a torzítás néha elegendő lehet ahhoz, hogy egy lágy S-görbe látszatát keltse.
Vizuális keretezés a lenyűgöző kompozíciókhoz
A keretezés egy nagyon egyszerű kompozíciós eszköz, de nagyon hatékony is. Ez az, amikor egy természetes, vizuális keretet hoz létre egy kompozíción belül azáltal, hogy egy előtérben lévő vizuális elem mellett fényképez. A keretnek nem kell az egész képet körbeölelnie, mint egy ablaknak - bár természetesen megteheti. Néha egy vizuális keret lehet csak egy lelógó faág a kompozíció teteje közelében, vagy egy ajtó, fal vagy más függőleges elem a kép oldalai közelében.
Azzal, hogy ezeket a tárgyakat a széleken helyezed el, fokozza a mélység illúzióját, és segít megmutatni a nézőnek, hol van a fontos dolog. És bár a legtöbb képkeret az előtérben van, néha messze a háttérben is megtalálhatók.
Erős előtérelem
Egyes kompozícióknak jót tesz egy kiemelkedő előtérelem. Bizonyos szempontból ez az előtérelem önmagában is az érdeklődés középpontjaként működik, más esetekben pedig inkább egyfajta felvezető elemként szolgálhat, amely a keret aljáról felfelé irányítja a szemet a nagyobb kompozícióba. Ezt az előtérelemet különösen gyakran használják a nagy látószögű objektívekkel dolgozó tájképfotósok.
Ha egy tárgyat - például egy sziklát, egy patakot, virágokat vagy egy kivágott fatörzset - a kamera közelébe helyezünk az előtérben, a tárgy hangsúlyosabb helyet foglal el a kompozícióban. Néha egy kis előtérben lévő elem is képes felérni, vagy akár felülmúlni egy olyan nagyméretű elem vizuális súlyát, mint egy messze a háttérben lévő hegy. Ez különösen meggyőző kompozíciókat eredményez, amelyek eredendően kellemesek a szemnek.